Sokan úgy gondoljuk,hogy a vezetés olyan mint a biciklizés.

Sokan úgy tartják, hogy az egyszer megjegyzett dolgok ugyanolyanok, mint a biciklizés.

Megtanuljuk egyszer, viszont az életben nem lehet soha többet elfelejteni. Érdekes, hogy páran arra is esküsznek, hogy az autóvezetés is ilyen alapon működik, de jobb, ha ebben van egy rutin, amely nem megszakított vezetések sorozatából, hanem folyamatos gyakorlati tevékenységből áll.
A jogosítvány megszerzése komoly elhatározás, a legjobb forgatókönyv pedig talán az, hogy ha a létező leginkább fiatal korban elsajátítja ezt az adott személy. Sok múlik azonban azon is, hogy egy adott személynek mik a preferenciái, melyek azok a nyújtott szolgáltatások és elvek, amelyeket elvár egy adott autós iskolától. Pár tipp erejéig érdemes végiggondolni magunkban azt, hogy melyek is ezek a dolgok pontosan.
Példának okáért ott van a személyes tájékozódás lehetősége előzetesen. A rutin vizsgákat eltörölték pár évvel ezelőtt, így a vizsga ezen része a forgalmi vizsgával került egybe kötésre, de az alapokat még mind a mai napig a rutinpályán kell lerakni. Érdemes megnézni akár a saját szemünkkel való meggyőződésből is, hogy egy adott pálya milyen lehetőségeket tartalmaz. Elég nagy-e, lehet-e rajta gyakorolni minden apróbb manővert, amelyeket majd a vizsgán kell élesben, a városi forgalomban.
Nem csak fizikailag lehet felmérni az autósiskolák adta lehetőségeket, hanem a tanfolyamok mechanizmusát is érdemes átnézni. Jó tanács lehet például az, hogy olyan iskolát keressünk, amely a forgalmi vezetés, a kresz, az elsősegély és a rutin folyamatát nem egy szuper gyorsított folyamatban akarja elvégeztetni a hallgatókkal, vezetni vágyókkal, hanem alaposan, és időben akár kicsit hosszadalmasabb folyamattal akarja véghezvinni, beépítetni a tanultakat, elsajátított vezetési dolgokat. Ez a tanács leginkább a gyakorlatra irányul, nem pedig az elméletre. A fiatalok hozzá vannak szokva a folyamatos lexikális tanuláshoz, a felnőtt korban jogosítványt szerzők esetében is ott van a tanulási csíra, ám a gyakorlat egy kicsit más helyzet. Ugyanis hiába tudja az ember fejben az elveket a vezetésről, a gyakorlat hozhat meglepetést. A fejünkben lévő megtanult anyag a kormány mögötti stresszes, kiélezett helyzetben hozhat meglepetést, ezen helyzetek pedig nagyobb rutint, fegyelmet és figyelmet igényelnek. Így a legjobb választás az, hogy az elméleti oktatást általános léptékű mértékben, a gyakorlati vezetést pedig egy alapos folyamat során sajátíthatjuk el. Életkortól és életviteltől is nagyban függ az, hogy ki mennyi órát tud vállalni egy adott napon vezetési órákból. Éppen ezért nehéz meghatározni egy standard hosszúságot, amely lefedi a vezetési gyakorlatot, de ha tanácsolhatunk valamit, egy óránál mindenképpen próbáljunk meg a tanulási folyamat idején többet vezetni, ha nem is sokkal. Persze, csak ha belefér a naptárba.
A vezetés ugyan egy olyan dolog, hogy lehetetlen elfelejteni, ám a technikai és a KRESZ-ről alkotott tanultak könnyen feledésbe merülhetnek, az évek során. Abban az esetben, ha fiatal korban készül letenni a jogosítványt a gyermekünk, a szülő lesz majd az, aki a friss vezetőt tovább fogja terelgetni a rutin megszerzésében, ám ehhez a szülőnek is értenie kell az utak törvényihez, és nem árt egy kis frissítés a tanultakról, régi időkben magunkévá tett hasznos dolgokról. Nem szokványos ugyan ez a módszer, de ha időn és a kiválasztott autósiskolánk erre lehetőséget nyújt, kérdezzünk rá arra, hogy van-e lehetőség beülni a forgalmi oktatáson a hátsó ülésre.